Assisi

Évit idézem: "ha most adna valaki egy kulcsot, hogy itt kell élnem, nem gondolkodnék" -hát én sem.Mikor kedd este érkeztünk, az autóútról Robi felmutatott:ott van...láttátok a Gyűrűk Urát, tiszta Minastirith.és tényleg, huh mondom ez jó lesz!
Szállás pipa, a csak olaszul beszélő idősebb úr beengedett minket, reggel aludtunk amíg akartunk, kávé, kétszersült stb.stb... és útra keltünk.Kocsi parkolóba lerakva, és -truváj-mozgólépcsón felmentünk Assisi lelkébe.Nem tudtam hova tegyem magam.a kilátás a házak, az emberek.azt hittem egy forgatáson vagyon, egy díszletbe, és, hogy ilyen nem is létezik.vissza akarok menni.már most.valami elöntött.belülről, és kívülről.olyan boldogság járt át, amit nem tudom, hogy éreztem e már -talán az esküvőn, de nem összehasonlítható, más az élethelyzet- és még mindig tart.itt vagyunk Rómában, megérkeztünk, szuper a szállásunk, de úgy érzem a lelkem egy darabja Assisiben maradt!
Szeretnék visszatérni ide, minél többször, és minél több barátomnak és családtagomnak meg akarom mutatni ezt a várost, ezt a csodát!
sorsunk, rendeltetésünk van....